Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Címkék:
Aszfalt sámán, Hagyományőrzés
Ezt a régi írásomat kénytelen voltam átmenteni a régi idők hőstörténetéből. Kritikai érzékünk azóta sem csökkent, csak hát beláttuk: a kritikához fogadó közeg is szükséges. Ha pedig nincs, akkor ez is csak a nagy akarások között leli végzetét. Ezt a régi írásomat kénytelen voltam átmenteni a régi idők hőstörténetéből. Kritikai érzékünk azóta sem csökkent, csak hát beláttuk: a kritikához fogadó közeg is szükséges. Ha pedig nincs, akkor ez is csak a nagy akarások között leli végzetét.
 

Itt a szezon!

Keresik már a kényszer-falunapok szervezői a vásári mutatványosokat. Pénz nincs (ezért kényszer), de van itt valaki a hatodik határban, aki nyilazik, biztos beéri egy ingyen babgulyással. A nagymama lepedője komoly veszélyben forog, hiszen hamarosan kaftánként ugrik rá az idénysámánra. Vagy nem vállalja? Sebaj, lesz helyette akrobatikus rocki önvédelmi bemutatóval, ingyen gumimatrac a gyerekeknek, sör-virsli, fröccs-foci. Nyitnak a lovardák, és már keresik a slusszkulcsot a vasárnapi lovasok. A lovak természetesen szelídek, jóindulatúak, csak hát a féléves boksz-rabság kissé kicakkozta az idegeiket. De ha nem volna az a kis kedélyes rugdalódzás, dobálódzás, akkor mit mesélnének a falusi vendégfogadókból odatévedt turisták.

Ne feledjük, vannak már bejáratott szereplői a nyári turistacsalogatásnak. Nincs ma már valamire való városka díszhuszárok (bocsánat a jobbaktól: huszárdíszelgés), valamire való falunap műgyantás talpas-íjászok nélkül, csak úgy tobzódnak az ezredesek, tábornokok és huszárőrnagyok, no meg a nyári (nomád!?) táborba invitáló megélhetési ősmagyarok. Jó dolog a huszárkodás, hiszen a Monarchiának hála, úgy magyar, hogy közben EU-konform internacionalista. Így aztán nem sérti az idelátogató külföldi nemzeti érzéseit, merthogy létezik lengyel, osztrák, francia, meg a csoda tudja milyen huszár is, mindez csak történelmi beállítás kérdése. Az ősmagyarkodás már nem annyira jó dolog, mert azért sokaknak mégiscsak bizonytalan, hogy: honnan is jöttünk, kik is vagyunk!?

Helyi vasmegyei specialitás a római légiós hagyományőrző. A Szavária karnevál minden évben tovább sulykolja egy idegen kultúra tiszteletét, és az (utolsó) honfoglalást megérő avarság háromszáz éves testvérkultúrájáról egy szó sem esik. Vagy ha igen, akkor a mindent elsöprő nomád roham felvidéki reprezentánsai, no meg a sámándobos talpas íjászok népes csapata oldja buta bizonytalanságba Kassai Lajos lovasíjászként egyedül hiteles produkcióját.

Mi történt itt? A civilizált rómaiak küzdöttek a barbár hunok, avarok, magyarok ellen? Ám félévszázad népbutító történelemtanítása után kit érdekel ma már a valóság. Lényeg a szórakozás, ahhoz meg adrenalin kell, és - tisztelet a kivételnek - nem hiteles tudás! Hölgyeim és Uraim! Vegyük már észre, hogy az országos hírű Savária-karneválon három napon keresztül egy idegen kultúra idegen hadseregét ünnepeljük, akik itt bármilyen szép romokat is hagytak, attól még nem általuk, hanem éppen ellenük jött létre mind a hun, mind az avar, végül az Árpád-kori magyar nagyhatalom. A rómaiak éppen olyan megszállók voltak, mint utánuk a török, német, szovjet. Bizonyíték nyomtalan kivonulásuk, azaz: helyi lakosságot nem hagytak az utókorra.

Az egész ott kezdődik, hogy csak élő hagyományt lehet őrizni, a többit legfeljebb feltámasztani, újraéleszteni lehet. Talán még nem egészen mindegy, hogy milyen képzeteket keltünk a közönség soraiban az adott tevékenység történelmi hátteréről, ezért (és csak ekkor) azonnal felmerül a hagyományőrző felelősége. Egyesek még ma is szeretnének hinni a történelmi múlt értékeiben, sőt, talán még vagyunk néhányan, akik nem érzik jól magukat a rendszer és párt függetlenül ránk osztott internacionalista fogyasztói szerepben. Az ilyen avittan konzervatív, lebűgatyázott kultúrcápákat persze sokan látnák már szívesebben rezervátumban, csak hát annál még egyelőre többen vagyunk.

Túl sokan azért nem lehetünk. Hiszen szemrebbenés nélkül nézi a tömeg a sámánt a táltossal összekeverő megélhetési hagyományőrzőt, hallgatja az "aszfaltsámánok" állítólag ősi szellemidéző huhorgását, simogatja a csont-sovány és bunda alá rejtett angol nyeregben lovagolt huszárlovat, avagy a kőszegi várban szemre húzva pöcköli majd x100 ft-ért a fa nyílvesszők darabjait a műgyanta visszacsapó íjból. Utána hazafelé az úton megállhat bárhol csemegézni a Sátoraljaújhelytől Nemesmedvesig egy kaptafára silányított népi állművészet kirakodó helyein.

A pénz, a pénz, és megint a pénz. Kalapoljunk támogatásért! Ha volna támogatás, akkor magasabb volna a színvonal. Ugyan dehogy! Akkor szabadulna el igazán a félművelt hagyományőrző fantáziája! Nyílnának egymásután a "Fogadó a nyereg alatt puhított húshoz" jellegű vendéglők, a számítógép vezérelt gépi hímzésű ősmagyar cuccokat áruló butikok, stb. Nem járunk ettől messze, hiszen manapság is létezik az őskultúra, illetve nemzeti biznisz, csak még egyelőre pártrendezvényen árulják a turulos trikót, soha nem bizonyított receptű szakácskönyvet, a 15 millió éves magyarság történetével együtt. Aki nem hiszi, próbálkozzon egy a józanság talaján álló (de mégsem finnugrista) őstörténeti tartalmú könyvet kiadatni, vagy faragjon az Árpádok kultúráját alázattal újra teremtő nyerget, (amiben uram bocsá' még jobban is lehet lovagolni, mint a többiben), netalán tartson lovasíjász képzettségű lovakat, lovasíjászkodjon ipari háttér nélkül, majd megtudja, mi a Nagy Magyar Nemzeti Összefogás, ha mindezt másokkal szeretné megosztani. Rögtön szembe fog majd menni azzal a fél-tucat emberrel, aki konkurenciát lát benne, illetve saját szekértáborának hódolatából élve - uralja a magyarság-kultúra lesoványított piacát.

Majd kiforrja magát. Persze. Csak nehogy ecet legyen belőle. Mert akkor tényleg csak a "nagy lottyadt lelkesedés" marad. Meg a Guinis-rekordok.

Hozzászólások
Oszd meg a hírt másokkal is!

Hozzászóló neve* (name)

E-mail címe* (E-mail adress)
Hozzászólás* (message)
Biztonsági kód* (safety code)

A hozzászólás nem tartalmazhat HTML kódot. E-mail címe NEM lesz nyilvános!
A hozzászólásokat a támadások kivédése okán a megjelenés előtt moderáljuk. Ezért - a terheléstől függően - némi időbe telhet, amig hozzászólása megjelenik. Köszönjük türelmét!


Köszönjük 1%-os felajánlását és céltámogatásait!
Karahun Örökségvédelmi Alapítvány © 2005-2013
Számlaszám: 72100237-11053411 Külföldről: SWIFT kód: TAKB HU HB
IBAN: hu57721002371105341100000000



Demény Elemér - 2011.09.18. 23:24
Aggyisten!

Nagyon jó gondolatokat olvashattam itt,habár úgy érzem,kissé el van túlozva,az aszfaltsámánság.Teljsen egyetértek,hogy sok a megélhetési ősmagyar,de ilyenek mindig is voltak és lesznek...amíg lesz nemzet.Pénz, pénz és pénz..hát igen,sajnos el kell fogadnunk azt a tényt,hogy pénz nélkűl nincs hagyomány,ill. van,de csak magadnak,max a szűk családi körnek.Pénz nélkűl képtelen az ember továbbadni,továbbvinni apáink ránkhagyott értékeit.Tudatosan nem beszélek hagyomány őrzésről,ápolásról,mert azt senki ellopni nem akarja és nem is beteg...a hagyományt meg kell élni.Mindennap.A nap minden órájában.Az is helyénvaló állítás,hogy napról napra több a megélhetési hagyományőrző, de én minden falunapot,rendezvényt nem írnék így le...azt gondolom,csak rajtunk múlik mennyire és meddig "adunk lovat" ezen ál, őrzők/védők feneke alá.Csakis rajtunk múlik...minden.

Tisztelettel