Eddig 0 hozzászólás érkezett.
Címkék:
Az íj útja, Íjászat, Íjkészítés, Lovasíjászat, Magyar íj, Szkíta őseink
Egy prciz ábrázolás a szkíta íjászról - képileg ennyit tudunk, és ez nem is kevés. A szkíták félelmetes íja egészen kicsi volt, annyira, hogy felajzását ebben a testhejzetben lehetett értően elvégezni. De ma már ilyen íjat nem készítenek! Ennyire kicsit igen, de ennyire hosszú húzásút csak elvétve, vagy egyáltalán nem. Egy prciz ábrázolás a szkíta íjászról - képileg ennyit tudunk, és ez nem is kevés. A szkíták félelmetes íja egészen kicsi volt, annyira, hogy felajzását ebben a testhejzetben lehetett értően elvégezni. De ma már ilyen íjat nem készítenek! Ennyire kicsit igen, de ennyire hosszú húzásút csak elvétve, vagy egyáltalán nem.
 

 

De - tudván azt, hogy a visszacsapó íj méretével fordítottan arányosan növekszik a gyártás technológiai feladata, - felmerül a kérdés: hogyan lehetett egy ilyen törpe íj félelmetes? Márpedig a két óceánt áthidaló szkíta kultúra integritását ilyen íjakkal  védték csaknem egy évezreden át! 

A szkíta íj, a szkíta harcművészet: maga az agyonbeszélt titokzatosság.

Szinte nincs olyan nép a földön, aki ne vállalna velük közös eredetet. Jó példa erre a germánok szkíta-hun tudata, ámbár annak van valami halvány meotiszi alapja, de most nem erről szólunk... kul_oba_verszerzodes.jpg

Az egész ott kezdődik, hogy egyszercsak a "semmiből" – valahol 2500-3000 évvel ezelőtt - egy mesésen gazdag lovasíjász kultúrájú nép lép fel a történelem színpadára. Nem az íj az egyetlen, melyben tökéleteset alkotnak. Az aranyművességtől, a ruházkodásig, vagy akár az akkori világkereskedelem ellenőrzéséig – mindenben az ókor legnagyobb kultúráival vetekszenek. És: harcolnak is, ha szükséges - mégpedig félelmetesen hatékonyan.

Ha abból indulunk ki, hogy a görög történetírók által adott név gyűjtő fogalom, akkor közel járunk az igazsághoz, és távol az eredetük magyarázatához, valamint még annál is távolabb a velük rokonságot ápoló népek eredetmondáinak ellenőrzésétől.
Éppen ezért az írott szó keveset számít. Sokkal többet a motívumkincs, a kulturális örökség, a harcművészeti alapok. Ha ezt döntőnek tartjuk – (és miért ne tarthatnánk annak) – akkor nincs kérdés: egyértelmű a szkíta-hun-avar-magyar folytonosság. Valamint: magyarázatot kapunk arra is, hogy egészen Mongólián át Japánig és Koreáig miért és milyen forrásból öröklődött az (lovas) íjászat velünk rokonítható jellege.

A régészeti leletek szarmata forrása a legközelebbi antropológiai azonosságokkal bizonyítja a magyar szkíta rokonságot. Ne felejtsük a székely-szabír-szavárd stb. népnevekben kavargó szkíta néptörzs nevét, mely visszatér (jazig) jász alakban, ne feledjük, hogy az írás nyomai egyszerre jelentkeznek a Kárpát-medence székely hegyei közt, és az ősforrásként számon tartott sumér - kaukázusi, közép-ázsiai tájakon.

kul_oba_szkitalovas.jpg

A szkíta íj önmagáért beszél!

Ez az első kompozit reflex íj, mely a fizika törvényeit a mai kutatások szerint is maximálisan alkalmazza.
Ragasztási technológia, a hajlító karok eltérő tulajdonságú rétegei: kívül ín-fiber, középen semleges fa, vagy bambusz (?), belül szaru és nyersbőr, és: felajzatlanul fordított "C" alak. De ez csak feltételezés...

Lehet e több? Ők elérték a maximumot. Mégpedig „tömeggyártásban”!

Nagy kár, hogy az aprónak tűnő részletekben vész el a történelmi valóság…

Nehezen rekonstruálható a lövés technika, a gyártásról nem is beszélve. Mert elgondolkoztató a mai méret, hiszen minden ábrázolás egy hosszú húzású íjról mesél. Ahogy híres lovas tudásukról sincs mérvadó leírás. Például: erősen bizonytalan a kengyelhasználat kérdése (elképzelhető akár az egyszerű kötél kengyel is, mely nem maradhatott fenn anyagában a régészek szerint), -  miközben a magyarok pálcás zablája közismerten szkíta örökség, - az íjász művészetükre is „csak” világbirodalom-alkotó erejük a bizonyíték.

Geometriailag talán a leghitelesebb modern szkíta íj változatot látjuk ezen a képen. De csak geometriailag, mert anyagában semmi köze az eredetihez!

A Kassai féle szkíta íj a markolatnál erős negatív görbülettel rendelkezik, ami rendkívűl fontos a többvesszős tárazásnál. Sok gyártó íja ennek a konvex görbületnek a magvalósításánál (esetenként a hiányánál ) bukik meg használat közben.

A legvalószínűbb technikai feltételezések és az eredeti források szerint is - a szkíta íj tényleg "szaru" íj! Azaz nincs törhető famagos hajlítókar, csak szarúból készült alap, rajta a szarvas, vagy marha in, na és a félelmetes ragasztó: a tokhal-enyv.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások
Oszd meg a hírt másokkal is!

Hozzászóló neve* (name)

E-mail címe* (E-mail adress)
Hozzászólás* (message)
Biztonsági kód* (safety code)

A hozzászólás nem tartalmazhat HTML kódot. E-mail címe NEM lesz nyilvános!
A hozzászólásokat a támadások kivédése okán a megjelenés előtt moderáljuk. Ezért - a terheléstől függően - némi időbe telhet, amig hozzászólása megjelenik. Köszönjük türelmét!


Köszönjük 1%-os felajánlását és céltámogatásait!
Karahun Örökségvédelmi Alapítvány © 2005-2013
Számlaszám: 72100237-11053411 Külföldről: SWIFT kód: TAKB HU HB
IBAN: hu57721002371105341100000000