Eddig 0 hozzászólás érkezett.
Címkék:
Az íj útja, Íjászat, Íjkészítés
A long bow-t el lehet készíteni. Sőt, minden rendes férfi el is készít kölyök korában legalább egy bot íjat, elég hozzá egy mogyoró gyövés no meg egy bálamadzag, esetleg a harcsázós horgászdamil.... Vesszőnek meg jól megfelel a nád, nyilhegynek a fejét vesztett 100-as szög, tollnak pedig bármilyen jótartású madártoll, de a pulyka az igazi, vagy a vadmadarak elhullajtott evező tollai. A long bow-t el lehet készíteni. Sőt, minden "rendes férfi" el is készít kölyök korában legalább egy bot íjat, elég hozzá egy mogyoró "gyövés" no meg egy bálamadzag, esetleg a harcsázós horgászdamil.... Vesszőnek meg jól megfelel a nád, nyilhegynek a fejét vesztett 100-as szög, tollnak pedig bármilyen jótartású madártoll, de a pulyka az igazi, vagy a vadmadarak elhullajtott evező tollai.
 

Persze, az őskori íj tudománya itt nem érhet véget.

Íjászat az őskorban, fizikai alapok

A tradicionális íjászat történelmileg a bot íjjal  (long bow) kezdődik. A meghajlított bot rugalmas energiájával az ember már akkor találkozott, amikor még csak az emberszabásúak családfáját gyarapította. A kutatók szerint az íj ismerete legalább 50.000 éves, sőt: a rugalmas bot viselkedésének már a majmok is nagy szakértői.

"Legalább" 50.000 éves, tehát könnyen lehet jóval régebbi is.
Az eszközhasználatról ma már tudjuk, hogy nem csak az ember sajátja, így valószínűsíthető, hogy a rugalmas bot energiáját még jóval a történelem kezdete előtt ismerték őseink.
Az első nagy ötlet a bot két végének összekötése volt, hiszen ha hajlított állapotban tesszük, akkor máris a felajzásnál tárolt energia birtokában vagyunk.

Íme itt az íj elkészítése a farönk kitermelésétől kezdve. Türelem, nem gyufaszál, hanem íj lesz belőle, mégpedig egy baltával, egy vonókéssel és egy simítást szolgáló kőlappal:

Hogy is van ez?

Van az íj teljes kihúzási erejénél egy jóval fontosabb fizikai mennyiség, mégpedig a pillanatnyi állapothoz tartozó rugalmas energia. Mert nem az erő, hanem a betáplált rugalmas energia alakul át mozgásivá, azaz teszi hatásossá a nyílvesszőt. Márpedig - ha a botot a felajzás előtt eleve meghajlítjuk, akkor már a lkezgeti kihúzástól kezdve (E= F*s ahol s a kihúzás, F a feszítő erő) rugalmas energiát kapunk. Tehát a felajzás sem akármilyen mutatvány egy jól megválasztott rugalmas botnál.
Ember ősünk nem számolt fizikai képletekkel, azonban a természet erőit sokkal közvetlenebbül és könyörtelen pontossággal ismerhette, mint napjaink modern elkényeztetett embere. Ezekhez a felismerésekhez tehát elég volt a tapasztalat, és már csak azt kellett kitalálni, hogy mit repítsen el az őskori „hosszú bot” azaz long-bow.
Talán-talán a Kedves Olvasó, ha gyerekkora nyarait agyagos partú folyók mentén töltötte, akkor megismerkedett a rugalmas botra tapasztott sárgalacsinnal történő lövöldözés szemveszélyeztető élményével… Ősünk azonban élelemszerző eszközre vágyott, így aztán hamar rájött, hogy az íj akkor lesz hatékony, ha valami iránytartó hegyes eszközt – nyílvesszőt használ.

Miből készült? Hogyan működött?

Rugalmas fában egy ligetes, erdős területen nincs hiány, az íjra kötözhető idegre pedig a nagy zabálásokkor tanulmányozható rághatatlanul szívós állati inak hibátlan alapanyagként adódnak.
A többi már csak technikai finomítás kérdése volt, és valljuk be: az alapelvek változatlansága miatt az is maradt egészen napjaink agyonbonyolított technikai bravúrjáig.
Mennyire lehetett hatásos egy ilyen őskori fegyver?
Bizonyára forradalmi technikának számított, különben nem készültek volna tömegével a művészien kialakított pattintott kő nyílhegyek. Igen korán megbecsült iparággá vált a közösség íj és nyílvessző készítő szakmunkája, mert a jól sikerült íj az élelemszerzés csodafegyverének bizonyult akkor is, és még a történelemi időket is beleszámítva – akár napjainkig tartóan.

Sokáig kerestem megfelelő, de sajnos meggyőző nem jött szembe. Általában azzal tökörésznek a látott filmeken, hogy kőszerszámokkal farigcsálnak ügyetlen mozdulatokkal. Pedig a lényeg nem ez, hanem hogy maga az íj miből van, hogyan, milyen minimális szerszámozottsággal és maximális tapasztalattal készül. Végre találtam egyet, lásd fennebb, türelem, megéri...

Elgondolkoztató. Talán fel kellene eleveníteni gyerekkori íjkészítő tudásunkat és megritkítani egy tiszafa bokrot, vagy a mogyorót egy jó suhángért? (Ámbár a növendék kőris is jó..., lásd a múlhatatlan Robin Hood idevágó fejezeteit:)

 

 

 

Hozzászólások
Oszd meg a hírt másokkal is!

Hozzászóló neve* (name)

E-mail címe* (E-mail adress)
Hozzászólás* (message)
Biztonsági kód* (safety code)

A hozzászólás nem tartalmazhat HTML kódot. E-mail címe NEM lesz nyilvános!
A hozzászólásokat a támadások kivédése okán a megjelenés előtt moderáljuk. Ezért - a terheléstől függően - némi időbe telhet, amig hozzászólása megjelenik. Köszönjük türelmét!


Köszönjük 1%-os felajánlását és céltámogatásait!
Karahun Örökségvédelmi Alapítvány © 2005-2013
Számlaszám: 72100237-11053411 Külföldről: SWIFT kód: TAKB HU HB
IBAN: hu57721002371105341100000000