Eddig 8 hozzászólás érkezett.
Címkék:
Biztonságos lovaglás, Harcművészet, Nagyállattartó őskultúra, Nagykápás nyereg, Néprajz
Szép gondolatok keringenek a kényszer nélküli lovaglás módszertanáról a lóbarátok, természethű lovaglást kedvelők körében. Mi sem egyszerűbb, mint elfogadni azt az alapelvet, hogy minden lószerszám kényszer a lónak, azaz: könnyen sérülhet ló és ember természetes kapcsolata eme évezredes múltra visszatekintő eszközök használatával. De mi a tényleges oka a ló szerszám-mentes lovaglásának? Miért és mire jó ez a felelőtlennek látszó mutatvány?   Szép gondolatok keringenek a kényszer nélküli lovaglás módszertanáról a lóbarátok, természethű lovaglást kedvelők körében. Mi sem egyszerűbb, mint elfogadni azt az alapelvet, hogy minden lószerszám kényszer a lónak, azaz: könnyen sérülhet ló és ember "természetes" kapcsolata eme évezredes múltra visszatekintő eszközök használatával. De mi a tényleges oka a ló szerszám-mentes lovaglásának? Miért és mire jó ez a felelőtlennek látszó mutatvány?  
 

Aki igazi lovas tudásra akar szert tenni, annak szőrén szüksége tanulnia, mert még a legjobb nyereg is hamis biztonságérzetet kelt a kezdőben. - Ez az igazság egyidős a lovaglással, írtunk is eleget róla más cikkeinkben.

Nézze meg galériánkat!

Ahogy a nyereg a kezdő lovast megtévesztő kényelmességre taníthatja, úgy a zabla egy kezdő kezében pokollá teheti a ló életét. Sajnos sokan a zablához rögzített szárat mint villamosfogantyút használják, magyarán: bizonytalan egyensúlyukat a szárba történő minduntalan belecsimpaszkodással akarják visszanyerni. Eszükbe s jut a stresszhelyzet közepette, hogy a szár másik végén egy vasdarab szedi szét éppen hőn szeretett lovuk érzékeny száját.

A lovak ezt eltérő megértéssel tűrik, vagy nem tűrik. Dörzsöltebb iskola-lovak akár fogra is vehetik a zablát, így akadályozva meg a fájdalmas szájszeglet tépést. 

A lovak válasza... 

j10_zabla_nelkuli_lovaglas_2.jpg...nem marad el. Azonban a kezdő azért ember, hogy félreértse. Ilyenkor alakul ki a jó-, meg a rosszindulatú lovasiskolai lovak legendája, gyűlnek a történetek és a csonttörő élmények. Azonban a lovak válasza soha nem EGYETLEN tényezőn múlik. A lovak - nagyképűen szólva: - holisztikusan szemlélik az embert, ha kezdő, ha profi, akkor is. És ebben a lelki tényezők, pontosabban a lovas lelki beállítódása jóval döntőbb, mint a legtudományosabb zabla (eszköz) használat, vagy nem használat mikéntje.

A lovak a jó embert megkülönböztetik a rossztól

A bizonytalant a határozottól, a szeretettel áldottat a gonosztól, stb., stb. Ahogy ezt ezerszer megírtam: minden a fejben döl el, mégpedig a lovas fejében. Egy ló pontosan tudja, hogy lovasa bizonytalan jellem, avagy jóindulatú nyugalmat adó határozottság árad a lelkéből. A lovak képesek a szeretet érzelmi hullámait felfogni, ahogy az agresszió indulathullámait is. Ember ember előtt megjátszhatja, elfedheti igazi énjét, de a lovak előtt soha.

Nos ezért szólhatnak történetek ezrei a különleges tudású lovakról, a részeg csikósról, aki nem találván a hazai utat, az árokba dőlve aludta ki a mámort, s hű társa őrködött felette. Szindbádot is így vitte haza holtában a szánon hű lova... De élő példák szólnak sörpocakos versenyzőkről, akik látszólag minden öszpontosítás nélkül nyernek versenyeket, mert valójában a lovuk nyeri meg, nem ők. Azazhogy mégis ők, pontosabban annak az összhangnak a lelki energiája, amit lovukkal idők során kialakítottak.

No de vissza a zabla nélküli lovagláshoz:

A zabla nélküli lovaglás nem öncél a lovaskultúrájú népek körében.

Öncéllá, vagyis hát amolyan értelmiségi lelki csemegévé a feladat nélküli lovaglással vált. 

A dolog ott kezdődik, hogy ha lóról (és nem lóval) dolgozunk, akkor a kezeinkre igen nagy szükség van, így hát el kell engednünk a szárat. A nagyállattartó kultúrák, de még a modern kori western lovaglás, sőt: a ló-sportok némelyike is a munkáról szól, mégpedig a lóhátról végezhető munkáról. De a magyarságot nemzetté érlelő lovasíjász harcművészet is szabad kezeket kíván, nem csak a karikás ostor csattogtatás, vagy a pányva (árkány) vetés, vagy a gulyásbot célzott használata. Erről szól többek közt a lovas vadászat is, kard, puska, pisztoly, vagy íj, dárda, kelevéz, balta, az már mindegy. És erről szólt az eredeti nagyállattartó lovaskultúrából legtöbbet megőrző és komoly haderőt képviselő hajdúk története is, mégpedig nem akárhogy.

A zabla nélküli lovas tudás tehát MINDEN olyan lovas tevékenységnek elengedhetetlen része, amely a lovon és emberen kívül még egy rajtuk kivűl álló feladat teljesítésére irányul. Ha például a lovas buszkasi-ra, a lovas póló elődjére, vagy ne adj Isten a díjugratás egyes pillanataira gondolunk, akkor bizony a legkeményebb zablahasználatot a teljes szárelengedés váltogatja, helyzet és feladat kérdése az egész.

Van azonban egy a kazakoknak tulajdonított mondás, mely mindennél tisztább beszéd: "kemény zablát kezdő lovas kezébe ne adj!" Ne adj, mert aki a kanyarodást képtelen testsúly áthelyezéssel  megoldani, mert még senki nem magyarázta el értelmesen, hogy a ló "alá lép", - az bizony rángatni fogja a zablát, "kiteszi az indexet". Az ilyen lovasra a ló betanítottság függvényében reagál. Általában elhajlítja a nyakát, aztán rossz ritmusban, azaz kelletlenül be is fordul. Vagy nem.

A harc már percek óta csendben zajlik, a kezdő izzad, a ló pedig "értetlenkedik". Jön a földről a rossz oktatói parancs: - "bokázd már meg azt a lovat fiam!" 

- "Melyik oldalát rúgjam?" - kérdi az elkeseredett kezdő.

No itt a vég.

Ilyenkor jobb, ha leszállítjuk a pácienst és ha volt zabla a lovon, hát azonnal leszedjük. És itt álljunk meg egy szusszanásra: ha zabla nélkül tanítjuk a pácienst, akkor egy kudarcot a ló is az oktató is, no meg a lovas is megspórolt volna. Elég oda egy egyszerű kötőfék és egy abba karabinerrel csatolható kötéldarab. Jó, jó, eleinte formázzon a kötél kétoldalas szárat, az egyoldali majd a vizsgafeladat lesz.

Hogyan kezdjük a zabla nélküli lovaglásra történő felkészítést?

A földről. Bizony, bizony, aki lovat vezetgetni a földön járva se tud, ne üljön fel a lóra, mert felesleges.

A földről történő vezetgetés  során rengeteg megfigyelésre adódik alkalom. Ne köröztessük azt a szegény párát, vitessük el a kezdő lovasunkkal "legelni". Igazából épp' az lesz a gond, hogy a ló a kezdőt azonnal semmibe fogja venni, és fejét a földnek szögezve, konok hersegtetéssel tépi majd a füvet.

Máris van feladat. Hogyan szedjem fel a fejét a földről? Hogyan bírjam fegyelmezett lépésre? Meg tudom e ügettetni? Tudok e két irányba is kanyarodni vele? Húzzam? Vonjam? Toljam? - hajjajaj...

Nem elemzem tovább, mert a vezetgetésre is igaz az a tény, hogy még a leggyakorlottabb lovas sem tudja megkülönböztetni a megértésből történő ló-engedelmességet az emlékezetből történő ló-engedelmességtől. Igaz ez a zabla nélküli lovaglásra is. Ha már a ló tudja, akkor - "ha olyanja van" - de csak akkor, - teljesíteni fogja a legkezdőbb kezdő alatt is. Így hát mindenkinek önállóan kell e nemes kapcsolatot kialakítania - saját lovával.

Természetesen vannak alapszabályok, ezek a lovak viselkedéséből szűrhetők le, a ló anatómiai adottságaiból, társas testbeszédéből, és így tovább. A ló ösztönös tudással kerüli el az egyensúlyvesztést és ösztönösen lép el az érintés elöl.

Így hát a zabla nélküli lovaglás sem szól másról, mint lónak és lovasának többértelmű egyensúly kereséséről. A lovat soha nem elölről hajtja egy másik ló, valamint a szár hozzáérintése a nyakhoz is eszébe juttatja fajtársának kanyarodásra történő jelzését. A lovas medence környéki testsúly áthelyezése pedig a legrafináltabb lóból is kiváltja az "alálépés" válaszát, azaz kanyarodni fog az egyensúlyvesztést elkerülendő.

oldas_zabla_nelkuli_lovaglasban.jpg Ezen közben a zabláról szó se volt... Hát persze, hiszen a lovak természetes /mozgásban kódolt/ jelrendszere teljességgel feleslegessé teszi ezt a száj körüli fájdalomról szóló eszközt. Annyi azonban tény, hogy ha egyszer egy lovat megtanítottak a zabla fájdalmaira, akkor az a ló a legkisebb hatásra is kerülni akarja majd!

- Ez tehát a zabla hatásosságának primitív magyarázata. És mivel a lovak viselkedésében nem találunk a zabla hatásaira utaló szikrányi nyomot sem, ezért nyugodtan ki lehet jelenteni: a zablával történő lovaglás a fájdalom elkerülése, a fájdalom megszüntetése - aszzociatív trükkjeiről szól.

Ezért tarjuk feleslegesnek a zablás lovaglás mindent megelőző tanítását, miközben felelősséggel ki kell mondani: csak a kölcsönös tanulás vezet el a sikerhez, csak ezután ajánlható bárkinek.

Az itt leírtak élő bemutatására előzetes bejelentkezéssel Karahun Alapítványunk itt a birtokon bárkinek áll rendelkezésére.

karahun@karahun.hu

Addig is tekintsék meg a zabla nélküli lovaglás példájaként lovasíjász filmjeink valamelyikét. <<<- 

(A lovasíjász zablamentes képek rossz minőségére mentségül: élő videókból jobbat kiszedni művészet...) 

Hozzászólások
Oszd meg a hírt másokkal is!

Hozzászóló neve* (name)

E-mail címe* (E-mail adress)
Hozzászólás* (message)
Biztonsági kód* (safety code)

A hozzászólás nem tartalmazhat HTML kódot. E-mail címe NEM lesz nyilvános!
A hozzászólásokat a támadások kivédése okán a megjelenés előtt moderáljuk. Ezért - a terheléstől függően - némi időbe telhet, amig hozzászólása megjelenik. Köszönjük türelmét!


Köszönjük 1%-os felajánlását és céltámogatásait!
Karahun Örökségvédelmi Alapítvány © 2005-2013
Számlaszám: 72100237-11053411 Külföldről: SWIFT kód: TAKB HU HB
IBAN: hu57721002371105341100000000



rider - 2014.09.13. 16:44
egyetértek a 3. válaszolóval! Vágta közben nagyon fájdalmas lehet és bekerülne a csonttörős történetek közé! Még nem próbáltam de nem is nagyon akarom :/
Karahun - 2012.05.01. 20:41
Óh, erőst egyetértünk! Minden fentebbi tapasztalatunk erről szól...
Denghezik - 2012.05.01. 15:36
Adj Isten szép napot!

A tavalyi éveben hatodmagammal 750 km-t lovagoltunk 21 nap alatt ( Csíkcsicsó-Ópusztaszer).Eddig én is kantárral/zablával lovagoltam/lovas íjászkodtam "biztonsági" okból.Ma már tudom,hogy nevetséges.Szóval ennek a 21 nap 3. napján levettem lovam (6 éves gidrán kanca) kantárját és csak a kötőfék maradt a fején egy darab madzaggal,az is csak azért,ha megállunk tudjam megkötni a lovam.Bátran el merem mondani,hogy habár nem vagyok kezdő lovas,de a zabla nélküli lovaglás egészen új tért nyitott számomra, és természetesen a lovam számára is...Természetesen ,néhány gyakorlat megelőzte a zabla hanyagolását,de lovam és én is sikeresen vettük ezeket az akadályokat.Természetesen nagy szerepe volt ebben annak a ténynek,hogy gyakorlatilag napi 24 órát voltam a lovammal,vagy mellette.Ezt követően mindenkinek ajánlom,ha egy kicsit is szereti hátasát,ne tegyen vasat a szájába:)

Üdvözlettel,Demény Elemér

Kecset,2012

Kara - 2011.04.28. 06:56
... köszönöm, kedves Drusza.

Tegyük hozzá egymás közt, hogy a nagyfokú vedlés mellékhatása miatt (szőrtenger az ülepeden) kb egy hónapja nem ült senki a hátán, valamint azt, hogy amit látsz, a ló és lovasa ÉLETÉBEN ELŐSZÖR csinálja így a képen látható "hiányos" szerelésben. A következő a szín natúr sörényes lovaglás lesz, és persze a filmre is szükség van. :)
Surján György - 2011.04.28. 06:53
Ezt látom:

A ló elengedett, az adrenalin szint mérő (a nyak hajlásszöge) alapon.

Harmónia van, vita, feszültség nincs.

Amennyire látom az álló képeken, szépen veszi a kanyarokat, nem esik a vállára. Nem tudom megítélni, hogy eléggé maga alá lép-e a hátuljával, de ez álló képen szinte lehetetlen is. Szerintem majd csináljatok videót is. A zabla imádók fő érve a "támaszkodás": az biztos, hogy az eleje nem esik előre, de ez egy lovasíjász lónál nem is várható.

Amit még látok, vagy látni vélek, hogy a lábmunka az inkább angolos, de ez szokás dolga. Viktor Fröschl westernben is angolosan használja a lábait. Ezen azt értem, hogy a fordulóban a belső láb jön előre, a külső hátra. Én egy ideje átszoktam: a külsőt teszem a hevederre, a belső pedig csak utat nyit.
Kara - 2011.04.27. 20:48
Őszintén egyetértek és most nem is traktálnám az olvasót a zablás "élményekkel". Mert ugye az szépen besorolódna a csonttörős horror történetek közé.

Inkább nézzük ezt a szép új dia sorozatot, immáron kantárt is nélkülözve.
Surján György - 2011.04.27. 19:15
Hú! Erről a témáról még rengeteget lehet írni, beszélni, gondolkodni! (Lehetőleg fordított sorrenben.) És próbálgatni és gyakorolni is. Most csak egy mozzanatra hívnám fel a figyelmet. Árnyalatnyi különbség, hogy nincs zabla a ló szájában, vagy hogy nyilazás, pányvázás stb alkalmával elengedjük a szárat. Aki nem hisz a zabla nélküli lovaglás jogosultságában, az utóbbira azt mondja, hogy jó, de ha baj van, mégiscsak ott a szár és a zabla, s ott a biztonság. Érdekelne, hogy egy zabla hívő szerint mit kell csinálni a zablával akkor, amikor a ló elrohan. Mert nekem ezzel kapcsolatban keserves tapasztalataim voltak, már akkor, amikor még zablával lovagoltam. Őszintén nyitott vagyok a véleményére.
kols - 2011.04.27. 18:59
super a zablanélküli lovaglás, mogy on is volt pár ember, csak dicsérni tudom. Ha viszont van grafikus a családban érdemes lenne feltenni minőségi képeket, mert ez nem az a szint amit lovasként csináltok, csak lehúzzátok magatokat. Ezt ne cseszegetésnek vegyétek hanem tanácsnak, szinte odavonza a szemet a rossz kép.