Eddig 0 hozzászólás érkezett.
Címkék:
Ősmagyarok, Őstörténeti szakirodalom
Őstörténetünk nyitott kérdései és előfeltevései - máig megválaszolatlan kérdések tucatja Őstörténetünk nyitott kérdései és előfeltevései - máig megválaszolatlan kérdések tucatja
 

Műveltségtől függetlenül sokan beleesnek abba a hibába, hogy őstörténetünk ismereteit kész tényekként kezelik. Holott jóval több a nyitott kérdés és előfeltevés, mint a biztonsággal megválaszolható, állítható. Ebből a szempontból végül is mindegy a „pártállás”. Finn-ugor, türk, Belső-Ázsia, vagy a messzi észak, sumér, Kárpát-medencében őshonos nép, stb… - egyre megy, ha valaki kinyilatkoztatásként kezeli előfeltevéseit.
Tovább fokozza a zűrzavart, ha valaki a feltett kérdésekbe már eleve kódolja a mai társadalmi állapotokat, mintegy kivetítve azokat a régmúltra. Sokan úgy gondolják, hogy napjaink társadalmai csupán technikai fejlettségben különböztek az ókoriaktól, és persze ezt sugallja az összes nézettségre kihegyezett történelmi film, de akár még a XIX. század végi magyar történelmi festészet is. „Hagyományőrzőink” aztán puszta jóindulatból rátesznek egy lapáttal…
Nézzük sorba, kezdve a mindenkit leginkább foglalkoztató kérdéssel!

Kik vagyunk?
Ha három mondatban lehetne válaszolni, akkor befejezhetnénk könyvünket és a nyelvészek a régészekkel együtt nyugdíjba vonulhatnának. A valóság azonban zavarba ejtően sokszínű, és az azonnali választ adóknak számolni kell néhány meggondolkoztató ténnyel:

1. Miért tűnik el nyomtalanul száz év leforgása alatt az Árpád népére jellemző sírlelet együttes, és miért különbözik annyira az avarok egy részétől, a másiktól azonban nem?
2. Hogyan lehetséges az, hogy a honfoglalás korából régészetileg nem leletelhető, tehát a megszállásból kimaradt területeken (is) színmagyar helységneveket, folyó és hegy elnevezéseket találunk a legkisebb dűlőtől a nagyobb földrajzi objektumokig. Ez részben ellentmond az előbbi tapasztalatnak, és új hangsúlyt kap a kérdés: kik azok a „késői avarok”?
3. Antropológiailag a mai magyarság legalább annyira magyar, mint a IX-X. századi, pedig több mint ezer év múlt el, korántsem eseménytelenül.
4. Már a X. század helynevei felbomlott törzsi, és sok esetben felbomlott nemzetségi társadalmat jeleznek, akkor viszont mikortól nevezhetjük államalkotónak a magyarságot? Krónikáink már keverik a törzsfők neveit és a méltóságneveket, holott az időbeli távolság még nem indokolná. Ez a tény önmagában megkérdőjelezi az államalapítás tankönyvi állításait.
5. Ha helyiségneveink bizonyítható hányada avar-kori magyar, miért térnek el embertanilag eléggé jelentősen az avar sírok leletei a közéjük telepedő Árpádkoriaktól? Ráadásul az avarok esetén a mongol típus javára!
6. A korabeli források népelnevezéseiben teljes a káosz! Hun, avar, onogur, magyar, szabír, szavárd, türk, ungri… - megannyi névadás, mely mindenre jó, csak népazonosításra nem.
7. Megdöbbentő tény: őskrónikáink nem tudnak az avarokról, bennük a szkíta- hun-magyar folytonosság kizárólagos, sőt: egy i.sz. 670- környékére tehető második (!) bejövetelre találunk többszöri utalást.

Legyen most ennyi elég, nézzük a következő népszerű kérdést!

Honnan jöttünk?
A kérdésben ott lapul az előfeltevés, mégpedig az, hogy időtlen idők óta egységes népcsoportként létezett a magyarság. Tehát csak az merhet rá egyértelmű választ adni, aki már az előzőre is azt adott. És mindez igaz fordítva is. Mindenesetre a társadalom elvárja az egyértelműséget, hiszen a gondolkodás – mint sok más példa mutatja – fárasztó élmény. László Gyulának elég volt annyi, hogy a „termékeny bizonytalanság” tudományos létjogosultságát hangoztassa, és már csak halála után lehetett akadémiai tag… Álljon itt mégis az ő öregkori válasza, miszerint bár nyelvünk a finn-ugorok közé vezet, kultúránk, művészetünk, életmódunk, antropológiai adottságaink Közép-, és Belső-Ázsiába visznek. Bármilyen megengedően rugalmas a valaha élt legnagyobb magyar őstörténész-régész véleménye, még ez is tartalmaz előfeltevéseket.
Mindaddig, amíg nincs rá bizonyíték, puszta feltételezés marad a finn-ugor ősnép léte, illetve az egy ősnyelvre visszavezethető nyelvi fejlődés, és ami az egész gondolatkört áthatja: a „ki kitől, mit vett át” erőltetett elmélete.
Nyelvészeti alapon, még ha százszor annyi rokonítható szót hordanánk is össze, őstörténetet írni nem lehet. Ha lehetne, akkor a bulgárok szlávok volnának, a szlávok pedig avarok! Ha valaki átrágja magát Vámbéry Ármin türkológus nyelvész őstörténeti munkáján, vagy ha elővesz egy mai magyar finn-ugor rokonságról szóló gimnáziumi tankönyvet, ugyanazt tapasztalja. Tudományos elemzés helyett előfeltevések garmadáját. De igaz ez a sumér magyar rokonságot hirdetők többségére is, hiszen a sumér olyan fejlettségű ősnyelv volt, mely szinte minden élő nyelvben tetten érhető. A mérték ugyan korántsem mindegy, de attól még a módszer sokakat félrevezet.
Az előbbi két főkérdésre adott válaszok további típushibája az „ettől, vagy attól a néptől származunk” kijelentések változatos tárháza. Különösen akkor, amikor egy-egy hatalmi szövetséget népként azonosítanak, és beszélnek például sumér, szkíta, illetve hun, avar, türk népről, nyelvről, stb. A korabeli nagyállattartó társadalmaknak a maitól merőben különböző szerkezete volt, melyből – mint majd később meglátjuk - rögtön következik a népazonosítás minden ellentmondása.
Az őstörténeti vitákban hab a tortán, amikor egy gazdálkodási módot (pl.: nomád) egy kultúrával azonosítanak. A kapcsolat tagadhatatlan, ám ugyanaz a kultúrájú nép - merőben különböző gazdasági formációkat ismerhet, akár azonos időben is. Pl.: letelepedett avarok és belső-ázsiai avarok, vagy a hunok közt is találunk példát fejlett földművelésre (fehér hunok). A megváltozott földrajzi viszonyok közt a túlélés záloga volt a gyors alkalmazkodás. Sokkal izgalmasabb az a kérdés, vajon ezt mi tette lehetővé?
További szemléleti hiba, hogy az újkori történelem tempóját az ókorira, netán időben még előbbre vetítik. Gyermeteg kérdés az, vajon miért nincsenek leletek például az i. e. 7. évezredből, akkor nem volt történelem? Persze volt, volt, csak kissé lassabban történt… Az eseményeket nem a kerék feltalálása lódította meg, hanem a ló megszelídítése. Több-e mint véletlen, hogy az írás megjelenése egy időben történik a nagyállattartó kultúrák térhódításával? Bizony, több! És egyet biztosan állíthatunk: ebbe a kultúrába beletartoztunk!

A felsorolás korántsem teljes. Mentségemre, ha már a két legfontosabb kérdésnél meg kellett állnunk, akkor a többi belőle következőt most nem érdemes részletezni. Térjünk inkább át a fogalmak tisztázására, vállalván a kellemetlen tankönyvízűséget.

 

Hozzászólások
Oszd meg a hírt másokkal is!

Hozzászóló neve* (name)

E-mail címe* (E-mail adress)
Hozzászólás* (message)
Biztonsági kód* (safety code)

A hozzászólás nem tartalmazhat HTML kódot. E-mail címe NEM lesz nyilvános!
A hozzászólásokat a támadások kivédése okán a megjelenés előtt moderáljuk. Ezért - a terheléstől függően - némi időbe telhet, amig hozzászólása megjelenik. Köszönjük türelmét!


Köszönjük 1%-os felajánlását és céltámogatásait!
Karahun Örökségvédelmi Alapítvány © 2005-2013
Számlaszám: 72100237-11053411 Külföldről: SWIFT kód: TAKB HU HB
IBAN: hu57721002371105341100000000